Kezdetek

"Nem kussolnál már végre, bazmeg?" - förmedt rá Ádám a nőre.

Van remény

Olvastam, hogy milyen egyedülálló, hogy a pesti ember emberként viselkedik sztrájk idején, hogy az autósok csak úgy felveszik a buszmegállóból az embereket, ilyesmi. Épp arra gondoltam vajon a mi vonalunkon is járnak-e ilyen jó arcok, vagy ez a sztrájk úgy ér véget, hogy vazze én nem láttam egyet sem. Erre fel, ma a Kossuth Nyomdánál álldogálunk, mikor lassít az autó, megáll, és: "Stadionok felé mentek?" Mondjuk nem, csak az Örsre, mondja nem baj, nem nagy kerülő. Feldobta a kedvem.

Kedd

Nos. Le kellett sétálnom a Kossuth Nyomdáig, ami nincs messze a kolitól, de hozzászoktam, hogy csak átmegyek az úton és bamm, 168E. A lényeg, le kellett sétálnom, hogy a 161-essel bejussak az Örsre. Onnan metró, ami jár, Astoriától séta, ami ilyen hidegben igazán nem jár ki semmilyen embernek (fázós vagyok). Annyi a szerencséje a BKV-nak, hogy így is ugyanannyi idő alatt jutottam be suliba, mint általában. Külön nagyszerű volt, amikor a 161.-es sofőrje az Örs buszállomása előtti pirosnál megkérdezte tőlem, hogy hol kell befordulni az állomásra, illetve, hogy hová álljon. Majdnem megmondtam neki. Bár szerencsétlen legalább vezetett, mégha először is járt erre. Negyven perc múlva gazdföci vizsga, amit minek is vettem fel, mikor gimiben sem szerettem a föcit. Mindegy.
Legalább a magánéletem kiegyensúlyozott. Szar. Konstans módon, szeptember óta.

Lélektelenné-Tétel

"Kiöntöm a lelkem, semmi szükség tovább arra,
Hogy csak teher legyen bennem, inkább felhányom a falra.
Vagy csak kiöntöm az alattam még folydogáló szennybe,
Így még elkerülhetem a véletlenszerű feljutást a mennybe."



>>Köszöntem.<<

fergeteges

Köszönöm. És sajnálom, hogy tényleg nem volt elég időnk. És hogy azt hittem, attól valami változik. Az ember néha az átkát is fegyverként akarja használni. Igen, nem ismerlek eléggé... Nem ismerjük egymást eléggé...
Azt kérted, ne haragudjak. Nem haragszom. Bocsánatot kérek.

"az előbb erre mászkált egy keresztjét vesztett Jézus"

A legsúlyosabb ítélet, amit az ember maga felett hoz.

- Tagadja Ön, hogy élt 1989-től?
- Nem.
- Megbánta?
- Nem.
- Akkor a büntetése halál.